Mi a szerelem? Kit szeretünk és miért?

Amikor szerelmes vagy, nem számít semmi. Nem érdekel semmi. Nem foglalkozol semmivel. Nem köt le semmi. Csak ő. Folyton vele lennél.

Egy ideig. De mennyi ez az idő? Elmúlik az érzés, vagy csak átalakul? Függ vajon attól, hogy a másik mennyire érzi ugyanazt? Függ vajon attól, hogy a másik mennyire mutatja ki az érzelmeit irántad?

Rendben leszek… de még nem ma.

Amikor megszeretsz valakit, csak reménykedhetsz abban, hogy ő is viszontszeret. Ha ez a kölcsönösség megvan, akkor mindenki boldog. De mit tegyél akkor, ha nincs kölcsönösség, és a szerelem egyoldalú? (Az most mindegy, hogy a másiknál sosem volt, vagy csak idővel megszűnt létezni.)

Az idő mindent megold – szokták mondani. De mennyi idő kell hozzá? És ki győzi kivárni azt az időt? Lehetetlen. Persze, ha néhány év múlva visszatekintesz erre a pillanatra, valószínűleg mosolyogni fogsz magadon, és erre gondolsz: “Ha akkor tudtam volna azt, amit most tudok, egy percig sem lettem volna szomorú.” 

Még soha nem találkoztam olyan egészséges emberrel, aki szomorú maradt. Még soha nem mondott nekem senki olyat, hogy “szerelmes voltam, ő nem szeretett, azóta évtizedek teltek el, és még mindig szeretem, nem akarok mást”.

Akit nem szeretnek, sokféleképpen próbálja szomorúságát feldolgozni.

• Van, aki mély depresszióba esik, ül vagy fekszik otthon a szobában, meredten bámulja a tévét, de nem lát benne semmit, gondolkodik, mereng, sír, és egymilliónál is többször teszi fel a nagy kérdést: “Miért?”
• Van, aki sporttal tereli el a figyelmét. Ez még a jobbik választás, a sport fontos, széppé varázsolja a testet, és felélénkíti a lelket.
• Van aki vásárolni, vagy enni kezd.
• Van, aki barátokkal enyhíti szomorúságát. A barátok mindig ott vannak, ha baj van, azonban siránkozást, panaszkodást, önsajnálatot ők sem akarnak sokat hallani.
• Van, aki pszichológushoz megy, reménykedve abban, hogy a szakember megoldja helyette az életét.
• Van, aki megmakacsolja magát, az egyedüllétet választja, és ellensége lesz az őt megbántó ellenkező nem minden tagjának.

Csak aludni szeretnék, és soha fel nem ébredni.

Fájdalmat, veszteséget feldolgozni nehéz. Kevés embernek adatik meg, hogy egész életében boldog legyen, ne csalódjon, viszontszeressék és tiszteljék. Az viszont már rajtunk múlik, mikor jön el az a pont az életünkben, ahonnan örökké boldogok lehetünk. “Hogyan? Ez a nő összevissza beszél.” – gondolhatod jogosan.

De amikor eljön az a pont az életedben, amikor megérted, hogy bármilyen oknál fogva el tudott múlni, vagy nem tudott kialakulni a másiknál a szerelem irántad, akkor ő soha nem is volt a tiéd igazán. Hiába kérdezed tőle, hogy miért, nem fogsz erre választ kapni. Talán emiatt is olyan nehéz. De eljön az a pillanat, amikor rájössz, felesleges volt minden könny, amit érte hullattál. 

Mindenkinek megvan az igazi párja az életben. Akivel minden csodálatos, akivel minden meseszerű, akivel nem csak te hiszed álombélinek a kapcsolatotokat, hanem valóban úgy is van. A kapcsolatokért tenni kell, tenni kell azért, hogy jó legyen és hosszantartó. De ha valakivel vége tudott lenni, akkor ott soha nem kezdődött el semmi.