Már kislány koromban meghatározta az életemet a szabadság fogalma. Emlékszem, sokat hangoztattam, hogy én szabad szeretnék lenni. Ez a legfőbb vágyam, ezt keresem egy munkában, egy munkahelyen, a hivatásomban, párkapcsolatban, a családban, a barátoknál, szinte mindenhol. Igazán még megfogalmazni nem tudtam, mit is értek ez alatt, de abban egészen biztos voltam, hogy én márpedig szabad akarok lenni!
Aztán amikor az első munkahelyemen dolgoztam alkalmazottként, és hosszú idő után (3 hónap próbaidő, ez akkor nekem még – első munkahely lévén – hosszúnak számított) kivehettem néhány szabadnapot. Vagyis szabadságra mentem. Ergo szabad lehettem. Tényleg? Hát nem, hiszen meghatározott időn belül vissza kellett mennem, ráadásul nem is én dönthettem el, hány napra távozhatok.
Hogy is van ez akkor a szabadsággal? Kicsit átfogalmaztam magamban ezt a “szabad akarok lenni” dolgot. Ekkor kezdtem el gondolkodni magamban, mégis mi számomra a szabadság fogalma. Próbáltam körülírni. Ilyen és ehhez hasonló mondatokat jegyzeteltem le:
“Szabadság az, amikor el tudom felejteni a mindennapos gondokat.”
“Szabadság az, amikor én vagyok az egyetlen tényező, aki meghatározza a kezdetét és a végét.”
Ezt a szabadság-dolgot egyébként a pasiknak is mindig hangoztattam, hogy én olyan párkapcsolatot szeretnék, ahol szabad lehetek. Huszonéves koromban megismerkedtem egy fiúval, akivel eléggé egy hullámhosszon voltunk, könnyen megértettük egymást, egyszerű volt kommunikálni, így már az elején tudtuk tisztázni, hogy mindkettőnknek szüksége van szabadságra a kapcsolatban. Ennek rendje és módja szerint, hagyta is, hogy nélküle találkozzam a barátaimmal, barátnőimmel, sértődése nélkül mondhattam, hogy ma “nincs kedvem” együtt lenni, stb. Igen-ám, de elég hamar feltűnt, hogy amikor a barátaimról beszélek, ismeretlenül is minősíti őket, leginkább rossz oldalról megközelítve, szerinte mindenki hülye, mindenki rossz, és mindenki felesleges időpazarlás nekem. Persze ezt nem így direktben mondta, hanem inkább célozgatott rá. Tudod, amikor valami nincsen kimondva, hogy védekezhessen az “én ilyet nem mondtam” gondolattal, de ott lóg a levegőben, érzed a hatását, benne van minden sora között. Illetve egyre többször hallottam tőle, hogy mekkora baromság az, hogy én néha szeretek egyedül lenni. Szerinte ilyen nincs, mert az ember társas lény, és ha normálisan működöm, akkor nekem is folyamatosan szükségem van társra, aki mellettem van, akire számíthatok. Ez így elmesélve még annyira nem is hangzik szörnyen, ám amikor benne vagy, és nincs kimondva, de ott lebeg feletted a kard, melynek minden alkalommal megcsillan az éle, amikor a társaddal beszélgetsz, annál rosszabb érzés nincs is egy párkapcsolatban. Ez lenne hát a szabadság egy párkapcsolatban? Nem!
Így párkapcsolati téren is pontosítani voltam kénytelen a szabadság általam alkotott fogalmát. Szerelemben azt jelenti számomra a szabadság, hogy maximálisan jól érzem magammal a párom mellett, és ez a pozitív érzés akkor is megvan, amikor ő éppen nincs velem, illetve akkor is, amikor arról az eltöltött időről mesélek neki, amikor nem volt mellettem.
Az igazi meglepő fordulat azonban ezután következett.
A napokban részt vettem egy tréningen, ahol a történésekhez, eseményekhez való hozzáállást kategorizálták. Az egyik kategória a “Szabad” elnevezésű volt, amit a következőképpen jellemeztek: provokatív; különböző; véleménye van. Vagyis egy olyan stílus, amikor kiállsz a saját igazad mellett akkor is, ha mindenki másé ettől eltér, ki tudod zökkenteni az embereket a megszokott medrükből, és néha kicsit pimaszul, de segítő szándékkal a rossz dolgokra is felhívod a figyelmet, amire aztán javítási megoldási javaslatot kínálsz.
Hm. Egészen más megközelítése ez az én általam meghatározott szabadság fogalmának. És valóban ez is nézőpont, és részletes megfogalmazás kérdése.
Ha valamit szeretnél elérni, valamilyenné válni szeretnél az életedben, akkor azt mindig a lehető legpontosabban fogalmazd meg, te pontosan mit is értesz alatta. Mit jelent számodra, mitől lesz neked teljes. És a legfontosabb, hogy merd a saját definícióidat módosítani-pontosítani, vagy akár teljes mértékben megváltoztatni is.
Szép tavaszt mindenkinek! 🙂
Zseniális cikk. Mintha saját gondolataimat olvasnám vissza másképp megfogalmazva. Szinte minden egyes szóval csak egyet érteni tudok,hisz a
szabadság fogalma valóban ezt takarja. Ám biztosan lehet tágítani ezt a fogalom kérdését ,hisz sokféleképp értelmezhető. Ahány ember annyiféleképpen értelmezik egyazon fogalmat. 🙂