1.0Pallanea - Párkapcsolati Intelligenciahttps://pallanea.cafeblog.huHozbor Vandahttps://pallanea.cafeblog.hu/author/hozbor_vanda/<h3 style="text-align: justify"><span style="color: #ff00ff"><strong>Azért is szeretek emberekkel foglalkozni, mert nagyon különleges életeket ismerhetek meg ezáltal. Életeket/élethelyzeteket, melyek még így, külső szemlélőként is meg tudnak hatni, elgondolkodtatni. Bár legtöbbször ez az elgondolkodás csak ideig-óráig tart, aztán visszatér az életem az eredeti kerékvágásba. És ezen kell változtatni. Hogyan? Ötletem rengeteg van rá, a megvalósítás már sokkal nehezebb. De ez egy másik történet, most jöjjön inkább egy igazi, megható emberi történet, tanulságokkal.</strong> (Emlékezetből írom, ezért valószínűleg pontatlan lesz, de ez a lényegen nem változtat.)</span></h3> <p style="text-align: justify"> <a href="https://pallanea.cafeblog.hu/files/2015/07/anya-lanya-szeretet.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-67" src="https://pallanea.cafeblog.hu/files/2015/07/anya-lanya-szeretet-600x400.jpg" alt="Anya lánya szeretet" width="600" height="400" /></a></p> <p style="text-align: justify">Bankszektorban dolgozom, egy napon bejött a fiókba egy jól szituált, csinos, elegáns, magára adó, idősebb hölgy. Hozzám ült le, elmondta a kérését/kérdését, majd ahogy az lenni szokott, szó szót követett, és elkezdett mesélni magáról. <strong>Elmesélte, hogy neki milyen szép élete volt, megvolt mindene, soha nem nélkülözött, boldog családban élt, szerető férje, és szerető gyermeke volt.</strong> Volt. Itt elcsuklott a hangja, és a szemei is könnyekkel teli lett.  Nagyon szépen, választékosan beszélt, el kellett mondanom neki, hogy jól esik hallgatni, még akkor is, ha érzem, hogy most szomorú rész következik.</p> <p style="text-align: justify">Kicsit szabadkozott. Hogy ő ezt nem így akarta... Nagyon sajnálja, nem akar engem terhelni, nem azért jött ide, hogy a gondjairól beszéljen. Megnyugtattam, hogy más ügyfél is mesélt már bensőséges dolgokról, tőlem még soha semmi nem került ki, engem is köt a titoktartás, szívesen meghallgatom, de csak annyit mondjon el, amennyit jónak érez, és amire azt érzi, hogy kikívánkozik belőle.</p> <p style="text-align: justify">3 éve jártak a férjével Franciaországban, Párizsban, ahol a férj elkapott egy olyan betegséget, ami gyors leépüléssel jár, és másfél éven belül, szörnyű kínok között eltávozott az élők sorából.</p> <p style="text-align: justify"><strong>De ami ezután következett, az még ennél is szörnyűbb.</strong></p> <p style="text-align: justify">Fél évvel ezelőtt történt. A lánya egy jónevű ékszerboltban dolgozott, nagyjából 45-50 év között lehetett. Csinos, vidám nő, aki mindig mosolyog, és mindig van 1-2 jó szava az emberekhez. Egy napon a munkáját végezte éppen, amikor a fejéhez kapott. "Hú, ez nagyon fáj" - mondta. Elájult, a mentő 12 perc alatt kiérkezett, bevitték a kórházba, de az orvos szerint menthetetlen. Többé már nem tért magához.</p> <p style="text-align: justify">Senki nem számított rá. Senki nem készülhetett fel rá. Erre nem is lehet.</p> <p style="text-align: justify"><strong>Az idős hölgy annyit mondott: ha visszamehetne az időben, vagy újra kezdhetné az életét, semmit nem csinálna másképp, kivétel egyet. Több gyermeket szülne. "Mert a család a legnagyobb áldás a világon."</strong></p>richhttps://pallanea.cafeblog.hu/files/2015/07/anya-lanya-szeretet-150x150.jpg150150